Tizenkét éve, békeszolgálati önkéntesként került vendéglátónk az amerikai Kentucky államból Magyarországra. Azóta segélyszervezetekben és állatvéd? aktivistaként is dolgozik, közben pedig szinte kifogástalanul megtanult magyarul. Volt nyelvtanár és újságíró, évekig régi bútorokat exportált, de közben tudta, hogy még nem találta meg önmagát. Kreatív, a természettel és az emberekkel kapcsolatos munkára vágyott. Egyik pillanatról a másikra döntötte el, hogy kis lépték? városi kerteket szeretne tervezni – most végz?s egyetemista. A f?városba kerülve itt, a Rózsadomb tövében épült házban talált otthont magának. Az utcaszintnél alacsonyabban lév?, csiga-lépcs?vel megközelíthet?, sötét és nyirkos lakást valószín?leg cselédek használták – azóta nem is újította fel senki. Az idén éppen százéves épületen az id? és a f?város ostroma egyaránt nyomot hagyott – az összkép tehát nem volt valami biztató. Kristin persze nagy lendülettel látott neki a teljes felújításnak. Már átalakított, kicsinosított lakásában élt, amikor megismerkedett a szintén amerikai segélyszolgálatos, regionális környezetvédelemmel foglalkozó Greggel. Mindketten megszállott kerékpárosok, autójuk nincs is. (Ahogyan tévéjük sincs, amivel Kristin úgy van, mint a húsevéssel: olyan régen leszokott róla, hogy már eszébe sem jut.) Greg bicajjal jár szentendrei munkahelyére, de kikapcsolódásként is hátizsákkal mennek túrázni, legutóbb például a Tátrába. A kétkerek?ek iránti elkötelezettségüket mutatja, hogy tavaly nyáron született kisfiukat – mivel addig csak lánynévben gondolkodtak – az éppen akkor hatodszor, azóta hetedszer is Tour de France-gy?ztes Lance Armstrongról nevezték el. Babakocsit nem is vettek neki, kenguruban és hátizsákban viszik magukkal mindenhová addig is, amíg maga is meg nem tanul tekerni. Az addig kétszemélyes lakás tavalyi, újabb átalakítását a baba érkezésének híre motiválta.
Sok változás történt az alig több mint hatvan négyzetméteres lakásban. Helyet cserélt egymással a háló és a nappali, ez utóbbi közös térbe került az étkez?vel és a konyhával. A konyha korábbi helyén kialakított fürd?szoba fölött a formális, nappalit kiegészít? galériát alakítottak ki, eredetileg vendégszobának és olvasókuckónak, Itt találtak helyet kés?bb a vastag sz?nyeggel, puha szivaccsal és számtalan párnával körülvett babaágynak. A fürd? és a hálószoba kivételével minden helyiség nyitott, Kristin ugyanis nem barátja az ajtóknak. A korábbi vécét is ajtó nélküli fülkévé alakította, amelyben a fal takarásában lév? bojler mellett szép tálalószekrényt is elhelyezett. Kicserél?dtek a korábban sem unalmas színek is. Az ablakkeretek udvari oldalát királykékre festették, a hálószoba zöldjéhez hasonló konyhát pedig sárgára. Ez a két festés között eltelt ízlésbeli változásnak is köszönhet?, Kristin ma inkább a gazdag, er?teljes mediterrán színek bizarr együtteseiért rajong. A nappali saját kez?leg kialakított falfülkéinek például a fehér környezetét izgalmassá tév?, er?sen megvilágítható élénk padlizsán színt adott, a konyha boltíves falát pedig vörösre festette. Téglára cserélte a régi parkettát, amelyre kétoldalas ragasztóval rögzítette a számtalan sz?nyeget. Erre a menhelyr?l elhozott négy cica miatt van szükség, akik teljes jogú családtagként járnak ki-be. Az ? közlekedésüket megkönnyítend? - és persze az örökös ajtónyitogatás fáradalmait elkerülend? – cserélte ki Kristin az ablakok régi börtönrácsait a macskákhoz méretezett indamintás kovácsoltvasra. Nevetve meséli, milyen sok munkát adott egy családnak, amelynek egyik tagja az állatorvosuk, a másik pedig a civilben t?zoltóként dolgozó kovács, aki a lakás összes, egyedi tervezés? és méret? vasbútorának, de még a fürd?-szobai tükör keretének is készít?je.
Egyetemi tanulmányai is segítették Kristint a kert megtervezésében. Az udvar közös a többi lakóval, de ezt a felét rajtuk kívül senki sem használja. Jelent?s beruházással alakította saját kedvére: a f?várostól term?földet rendelt, a hátsó szomszéd épülete fel?li kerítést pedig biztonságosabbra cserélte. A téglából és bontott kerítéselemekb?l épített kerítésre kúpcserép mécsestartókat aggatott, a burkolatba kovácsoltvas gyertyatartókat betonozott. Az ágyásokból kiszoruló, árnyékt?r? növényeket pirogránit kaspókban helyezte el. Funkciók szerint rendezte be a lakás részeként használt udvart: itt egy pad beszélgetéshez, amott egy asztal székekkel vacsorázáshoz, másutt egy napozóágy az ejt?zéshez.
Kristin kedvenc stílusa a szecesszió és az art deco.
Legkedevesebb bútorát, a nappaliban álló üveges tálalót még régiség keresked? korszaka el?tt vásárolta. Kés?bb kialakultak a be szerzési helyei, megismerkedett a kínálattal és vagy ezer hasonló bútort látott, de egyiket sem találta ilyen szépnek Azóta is a szívére hallgat, csak azt veszi meg, amit nem képe otthagyni. így találta a két fotelt az Ecseri piacon, a teljes há lószobaberendezést és több, azóta gy?jteménnyé vált Zsolnay csempét a pécsi vásáron. Fontosnak tartja, hogy milyei tárgyakkal veszi körül magát, hiszen nem mindegy, mit kell nap mint nap néznie. Szereti a kézzel készített bútorokat, illetve azokat, amelyeknek érdekes történetük van – a nappali kanapéján például, a legenda szerint egy Habsburg ezredes lett öngyilkos a birodalom összeomlásakor. Hasonlóképpen fontosak számára a falakat díszít?, egy-egy emléket felidéz? képek, köztük a nagypapa bronzkori nyílhegy-gy?jteménye. A fotók többsége saját munka, Kristin szívesen utazik és örökíti meg élményeit. Timbuktuban és Szomáliában segélyszervezeteknél dolgozó testvéreinél járt, Dél-Afrikában pedig egy híres botanikus kertet tanulmányozott. Ha csak teheti, sorra látogatja világban szétszóródva él? barátait és családját is, akik szintén kíváncsiak a sokat dicsért Budapestre és a különleges hangulatú kislakásra.
Szöveg: Lenkei Csilla Fotó: Glázer Attila
